„láthattam, láttam is mindent és mégis: hagytam, hogy hagyjátok, hadd hagyjam én is, én vétkem, én vétkem, én igen-igen nagy, hagytam, hogy így legyen, de te ne hagyd.” (Erdős Virág: Én vétkem - részlet)
Adott egy jelenség, amire nincsenek szavaink. Körül tudjuk írni, képesek vagyunk róla beszélni, de még mindig nincs magyar megfelelője az angol szakkifejezésnek, így talán még nehezebb megértenünk, elfogadnunk, megéreznünk, milyen fajsúlyú is ez a probléma valójában. Lehetséges volna, hogy a normatívává vált bántalmazó kultúra ilyen méreteket öltsön, ekkora ignorancia övezzen egy témát, ami szó szerint a jövőnkre van hatással? Mert lássuk be, bántalmazó légkörben felnövekvő gyerekekből lesznek a felnőttek, akik a dolgozói szférában különböző pozíciókat töltenek majd be, a tanártól a banki alkalmazotton, a rendőrön, a mentősön, a boltoson át egészen a különféle felsővezetőkig.
Előadásunk arra vállalkozik, hogy különböző élethelyzeteket felvázolva, játékos módon, mégis tisztán és őszintén bemutassa a bullying megjelenési formáit, egy adott páciens történetén keresztül. A 90 perc során rengeteg közös játék és interakció vár a nézőkre, hiszen ők a történet mozgatói. Nemcsak egy szimpla prevención érezzük így magunkat, hanem együtt formáljuk szereplőnk sorsát.
Szereplők: Erik, a páciens: Szabó Zsolt
Pál, a pszichológus: Komlóczi Zoltán
Rendező: Komlóczi Zoltán
Dramaturg: Zárug Berni